🎄📖 KARÁCSONYI MEGLEPETÉS AZ OLVASÓKNAK! 📖🎄

Ha imádod az érzelmekkel teli történeteket, a finom humort és Elsinore Jones világát, akkor ezt ne hagyd ki! 💫
A Nora Roth: Elsinore Jones – Szerelmi baj karácsony alkalmából egy különleges könyvrészlettel vár.

✨ Egy kis ízelítő a történet hangulatából
✨ Tökéletes ünnepi olvasnivaló
✨ Ajándék magadnak – vagy egy könyvrajongónak

Kuckózz be, lassíts le az ünnepek alatt, és merülj el újra a Szerelmi baj világában. ❤️

🎁 Kellemes, békés karácsonyt kívánok minden olvasómnak, és köszönöm, hogy velem tartotok!

Nora Roth: Elsinore Jones - Szerelmi baj

Utószó

Karácsony napján késő délután értünk a birtokra. Addigra a többiek már ott serénykedtek a konyhában a tűzhely, vagy épp a nappaliban a kandalló körül.

Este aztán – a közeli rokonokkal együtt összesen tízen – vidám hangulatban ültük körül az asztalt, ami roskadásig megtelt finomabbnál finomabb étkekkel. Nem hiányozhatott a nagymamám pulykája és a fahéjas sült gyümölcsök, amiket imádtam, édesanyám sült hala, vagy épp nagynéném gesztenyés süteménye.

Persze édesapám is kitett magáért, és a legfinomabb borokat hozta ki a pincéből, amiket évek óta őrzött.

Nem tudtam nem észrevenni a kíváncsi tekinteteket, amik a gyűrűsujjamra vándoroltak, de megkérdezni végül senki nem merte, mit jelent a margaréta, én pedig nem akartam magyarázatba bonyolódni.

Nem is tudtam mire vélni a dolgot; biztosra vettem, ez lesz az első, hogy érdeklődnek róla, de vagy csak már semmilyen tekintetben nem bíztak bennem, vagy Nick leadta a drótot, hogy ne örüljenek.

Persze azért a nagymamámat nem kellett félteni, a maga egyenes, vagy inkább mondjam, nyers stílusában a gyűrűre vetett pillantás után ránézett Nickre, és egy bólintással kísérve megosztott vele egy újabb ír közmondást:

– Tudod, Nick, Írországban azt mondják: Egy férfi nem teljes addig, míg meg nem házasodik. Utána válik csak azzá.

Nick csendben bólogatott mellette, nem szólt egy szót sem, én pedig előrelátón bele sem kortyoltam addig az innivalómba, amíg nagyanyám be nem fejezte a mondanivalóját, arra gondolva, hogy így is kínos lesz, hát még ha félre is nyelek valamit közben.

Vacsora után átvonultunk a nappaliba, és miután megtartottuk az élménybeszámolónkat a jamaicai nyaralásról, persze erősen cenzúrázva a gyengébb idegzetűek kímélése érdekében, kedélyesen és békésen néztük, ahogy a fahasábok ropognak a kandallóban, a tűznyelvek pedig vidám táncot lejtenek, amint lassan bekebelezik őket.

Az egész házban fahéj, narancs és szegfűszeg illata terjengett, és rövid idő után még valamit ki tudtam venni.

Fenyőgyanta.

Kíváncsian szimatoltam tovább, mert biztosra vettem, hogy csak hallucinálok, de amikor újabb és újabb levegővétellel is igazi fenyőillatot szívtam be, kíváncsian felálltam, és közelebb mentem a szoba sarkában pompázó óriási fenyőfához.

Ahogy végigsimítottam az ágán, nagyon is igazinak tűnt, majd amikor közelebb hajoltam és mélyet lélegeztem, már éreztem.

Igazi volt.

Széles mosollyal az arcomon fordultam a többiek felé, de nem kellett semmit mondanom, tudták, minek örülök ennyire.

– Nick kedvéért állítottuk – magyarázta az apukám, amire még a színész is meglepődött.

– Az én kedvemért? – pislogott.

– Igen – bólintott anyukám is. – Ha már itt ragadtál, és nem tudtál hazamenni Kanadába, gondoltuk, legalább a fa legyen igazi. A havat sajnos nem tudtuk elintézni, pedig írtunk a Télapónak – nevetett.

– Igazán nem kellett volna – mondta zavarában Nick, de azért ő is mosolygott.

– Hát, tényleg kár érte… – kezdett volna bele a nagynéném, de a nagybátyám gyorsan oldalba lökte, mire elhallgatott.

Ahogy ott álltam a szoba sarkában a fenyő mellett, olyan belső békét éreztem, amilyet korábban még sosem.

Ott volt körülöttem az egész családom, mindenki egészséges és boldog volt, persze a saját módján.

Mosolyogtam.