Love, Love, Love

A bonbonok és rózsák védőszentjének napján, amikor szívecsketengerben úszunk és rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a világot álljunk meg egy pillanatra és gondoljunk arra, hogy ha az érzéseinket az év többi napján is ilyen tudatosan éljük meg. akkor nem lehet baj. :-) 

Bonbon és rózsa helyett pedig fogadjatok el egy részletet a könyvből, hogy aki még nem olvasta kedvet kapjon, mert a főszereplő szerint Shakespeare is megirigyelné az alábbi szerelmi vallomást:

• Szeretlek Noree. – mondta a férfi mélyen a szemembe nézve. – Tudom, hogy ez neked nem könnyű, de úgy döntöttem nem várok tovább. Részben persze azért sem, mert azt mondtad szükséged van néha egy kis fenékberúgásra. Persze ez nem kicsi lesz, de azért remélem nem foglak miatta örökre elveszíteni.
• Miről beszélsz Nick? – suttogtam elkínzottan, mert nem bírtam rájönni mire akar kilyukadni.
• Arról, hogy szeretlek. Mérhetetlen szerelemmel szeretlek. Minden pillanatban. Mindent szeretek benned. Szeretem, amikor reggel együtt ébredünk, de azt is, amikor én előbb kinyitom a szemem, és az alvástól rózsás arcodat figyelhetem egy darabig. Szeretem a bőrödet simogatni, aminél bársonyosabbat még sosem tapintottam és illatosabbat még sosem éreztem. Szeretem ahogy hozzám simulsz, ahogy a hosszú ujjaiddal a hajamba túrsz. Szeretem ahogy mozogsz, ahogy a csípődet billegeted, ahogy a végtelenül hosszú lábaidat rakosgatod egymás elé, ahogy a karjaiddal átölelsz. Szeretem a hangodat hallgatni miközben hozzám beszélsz, a nevetésedet, ami szinte csilingel. Szeretem a kifejező szemeidet, amik a világ összes történetét képesek elmesélni. Szeretek elveszni a mélységükben. Olyankor úgy érzem, valahol belül eggyé válunk. Szeretem az arcodat. Az orrodat és szádat, és azt, ahogy az arckifejezéseid változnak, ahogy le tudok róla olvasni minden érzelmet, minden gondolatot. Ennek ellenére mindig meglepsz valamivel, de ezt is szeretem benned. Szeretem az életet melletted, azt hogy sosem unatkozom, azt, hogy sosem fogyunk ki a témákból, azt hogy veled úgy tudok beszélgetni, ahogy senki mással. Szeretem azt az érzést, ami minden nap végén elfog, amikor hazaérek hozzád, amikor a karjaimba simulsz. Szeretem az éles eszedet, a munka iránti szenvedélyedet, a humorodat. – nagy levegőt vett, és kicsit megszorította a kezeimet. – Szeretlek, és szeretnék mindent megtenni azért, hogy újra úgy mosolyogjanak a szemeid, ahogy azt a szüleid birtokán tették. Ha hagysz, akkor mindenekelőtt szeretnélek olyan boldoggá tenni, amilyen boldoggá a te jelenléted tesz engem.
• Oh, Nick. – suttogtam elérzékenyülve és éreztem, ahogy a látásom elhomályosul, és legördülnek az arcomon az első könnycseppek.

Még sosem hallottam ilyen szépet.

Még sosem vallott nekem így senki szerelmet.